2013. május 14., kedd

Csorba. Erdély legismertebb levese.

Szeretnék valamit, már az elején tisztázni. Nincs nyelvész diplomám, és nem kívánok bővebben belebonyolódni a csorba szó jelentésébe. 

A Pallas Nagy Lexikon így ír róla:  "csorbatörök nemzeti eledel, mely leves alakjában ürühus, vereshagyma, rizs és burgonyából készül, ugy látszik azonos a szerbeknél dívó kiszele-C.-val, melyhez még egy kevés tejfelt és citromlét szokás tenni, l. még Csorbadi."  

Így került az elnevezés, az akkor Török megszállás alatt lévő Erdélybe, ahol rajta is maradt a levesek csoportján, gyűjtőnévként. 
A csorba, tehát leves. Nem csorbaleves, hanem egyszerűen csorba! Ennyit az elnevezésről, de nem véletlenül kezdtem neki bejegyzésemnek. 



Egy biztos! A csorba, hihetetlenül finom, különleges, pikáns raguleves, aminek egy közös pontja van. A pikantéria. Enyhén savanykás, amit több módon tudunk elérni. Az autentikus megoldás az, amikor korpaciberét készítünk, és azzal "állítjuk be" a savanykás ízt. Mással is megtehető, mivel a savanykásságra kiválóan alkalmas a citromlé, a savanyú káposzta, és akár valamilyen bor, vagy almaecet is. A leveshez adott tejföl is növeli a pikantériát.
Szinte mindenféle húsból készülhet. Növendékmarha, sertés, bárány, pulyka, de más vadhús is lehet benne. A vegánok is fogyaszthatják, hiszen hús nélkül, zöldségekből is készülhet.
Mivel családom nagyon szereti az olcsó, és finom pulykahúst, most az abból készített csorba leírását teszem közzé.
Nézzük, miből csináltam:
500 g. pulyka felsőcomb filé, apróra kockázva,
2 szál sárgarépa,
1 szál petrezselyem gyökér,
1 kisebb karalábé,
kevés zöldbab,
kis csokor petrezselyemzöld,
1 lestyánlevél,
1 nagy fej hagyma, 
2 gerezd fokhagyma,
csípős paprika, bors ízlés szerint,
1 marék savanyú káposzta,
kevés só,
3 ek. tejföl,
kiskanál sertészsír.
Ez a mennyiség, 8 fő megvendégeléséhez elegendő.

Az apróra vágott hagymát, a zsíron megpirítom, majd az aprított fokhagymát is hozzáadva kicsit megsózom. Hozzákerül az apró kockákra vágott hús is, amit addig pirítok, míg meg nem fehéredik, és kis kéreg keletkezik rajta. Beleteszem a vékony karikára, vagy kockára vágott répát, a zöldséget, karalábét is, valamint a zöldbabot, az előzőleg felvágott savanyú káposztát, majd felöntöm meleg vízzel. Ha van esetleg hús alaplé, azzal még jobb! Sózom, borsozom, kevés csípős paprikát teszek hozzá, (ha lehet frisset) és fedő alatt addig főzöm, míg minden összetevő meg nem puhul. A főzőléből kicsit kivéve, a tejfolt temperálom, csomómentesre elkeverem, majd a levesbe öntve felforralom. 
Tálalásnál, mint ahogy Erdélyben mindenhol, tejfölt, és csípős paprikát kínálnak hozzá külön, amivel mindenki kedve szerint ízesítheti.
Most, hogy elkészült csorbánk, kicsit térjünk vissza az általánosságokra. Már írtam, hogy az igazi csorba, korpaciberével készül. Ezzel savanyítják. A ciberét, előre el kell készíteni, mert néhány nap, mire megsavanyodik. A korpára meleg vizet öntünk, majd 1 szelet fehér kenyérrel napon, három - öt napig érleljük. Tulajdonképpen kovászolunk. A hátránya a ciberének, hogy hamar megromlik. Az erjedési folyamatot nem tudjuk megállítani, és egy hét alatt tönkre mehet. Ha valaki mégis ezzel a módszerrel kívánja elkészíteni csorbáját, számoljon azzal, hogy nem sokáig tárolható, még hűtőben sem. De minek is tárolni! Ha finomat főztünk, gyorsan el fog fogyni.
Mivel tisztáztuk a csorba fogalmát, receptet, elkészítési tanácsot is adtam, nincs más hátra, mint jó étvágyat kívánni!







3 megjegyzés:

  1. Nagyon jól néz ki ..jöhetne egy tányérral ..Én nagyon szeretem a csorbát...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos, már rég elfogyott. A recept alapján, viszont biztos el tudod készíteni. Abban is szinte biztos vagyok, hogy van saját csorba recepted. A lényeg, hogy mindketten, de rajtunk kívül, még nagyon sokan szeretik!

      Törlés
  2. Ki fogom próbálni! :D
    Berta Andy

    VálaszTörlés