2013. október 13., vasárnap

Tejszínes csirkemell falatok, penne tésztán.



A hétvégéket, mindig saját konyhánkban töltjük. Hét közben nem, mert egyedül én vagyok itthon, így nagyon jó minőségű ebédet hordatunk ki egy gyulai konyháról. A hétvége viszont más. Ilyenkor mindketten (Párom, és én is) kiélhetjük egyáltalán nem perverz hajlamainkat a konyhában. Nem versenyt főzünk! Van mikor csak egyikünk, van, hogy egymás keze alá dolgozva, van mikor egymás mellett főzünk, mást, mást. Így történt tegnap is, mivel kaptam egy ajándék fűszert kipróbálásra, és igazságosan megosztoztunk a három csirke mellén. Ki lett filézve, a csontból némi zöldség, és tészta hozzáadásával, gyors, finom leveske készült. Kimi kutyám is jóllakott, hiszen a csontra csak Ő tart igényt a családban. 
Nejem már korábban elhatározta, hogy csirkemell készül, de a nyeremény fűszer, sokat változtatott az eredeti stratégián. Mivel nekem adott volt a csípős, markáns ízvilág, (én piri - piri csirkemellet csináltam hagymás krumpliágyon) Ő a lágyabb, tejszínes ízt választotta, így penne tésztával együtt készítette a csirkemellet. Apróra vágva a husit, majd serpenyőben kicsit elősütve, és a közben megfőzött pennére, tejszínes szósszal összekeverve, és együtt sütve sütőtálban. Mindkét étel jól sikerült, de nem a versengés a cél. Sokkal nemesebb, mégpedig az, hogy finom étellel lássuk el egymást, és családtagjainkat. Természetes, hogy megkóstoljuk egymás főztjét, és véleményt is mondunk róla. Ha mással nem azzal, hogy repetázunk belőle. Ez minden szakács számára elismerés, és nálunk minden esetben elő is fordul. 
Ennyi bevezetés után jöhetnek a dőlt betűk, ami nálam a receptet, és az elkészítés módját takarja. Most viszont, hogy a közelmúltban elindítottam új oldalamat is, a recept két helyen szerepel. Itt is, illetve a másik oldalamon, ahol csak a dőlt betűket, tehát csak a receptet olvashatjátok. Nagyon sikeres lett az oldal pár nap alatt, mert sokan valóban csak a lényegre kíváncsiak. Itt viszont továbbra is, több fotóval illusztrálom munkáinkat.


Hozzávalók 4 személyre:
1,5 csirkemell filézve (kb 800 g.)
1 csomag penne tészta (500 g.)
2 kanál vaj
1 db hagyma,
5 gerezd fokhagyma,
200 g főzőtejszín,
1 tojás,
kevés keményítő (liszt)
200 g. reszelt sajt,
só, őrölt bors.



A csirkemellet kifilézzük, majd apró darabokra vágjuk. (lehet csíkozni is)
Hagymát nagyon apróra vágjuk, a fokhagymát átnyomjuk.
A penne tésztát, ételízesítős vízben megfőzzük.
A hagymát vajon megdinszteljük, majd hozzáadjuk a húsdarabokat, és fehéredésig pirítjuk. Hozzákerül a fokhagyma is, sózzuk, borsozzuk. 
A tejszínt kikeverjük a tojással, keményítővel, ha szükséges, kevés tejjel hígítjuk. 
A serpenyőt a tűzről levéve, összekeverjük a húst, a mártással. 
Sütőtál aljára kevés vajat teszünk, majd rátesszük a félig főtt (al dente) penne tésztát, amire ráöntjük a ragut, majd az egészet kicsit összekeverve a tálat lefedjük, és előmelegített sütőbe tesszük. 
Mivel minden előfőzött, elősütött állapotban van, rövid idő szükséges a végleges állapot eléréséhez. 
Ha úgy érezzük, ez az állapot eljött, reszelt sajttal meghintjük a tetejét, és pár perc alatt készre sütjük. Mindössze annyi idő szükséges, hogy a sajt ráolvadjon ételünk tetejére, ezzel kis kérget képezve rajta. 
Tálaláskor is adhatunk rá sajtot, valamint frissen, borsot őrölhetünk rá.



Ez tehát maga a recept, és garantálja, hogy különböző ízlésű emberek (akár családon belül is) jól lakjanak. Mindenki választhat kedvére. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem válogatós a család. A melle csontból főtt leves után, mindannyian megkóstoltuk mindkét elkészített ételt is. Jól esett mindegyik. De ez így van rendjén. Nem versenyzünk, mert az nem ide való. Versenyezni én szoktam, a különféle recept, és főzőversenyeken. Örülök, mert egyre sikeresebben teszem. Nagyon örülök mások sikereinek is, és látom, hogy nagyon sok képzetlen "szakács" ér el nagy eredményeket. Nekem sem ez a tanult szakmám, de itt a bizonyosság, hogy műkedvelőként is lehet valamit egészen jól csinálni. Súlyos betegségem után, ennek a tevékenységemnek köszönhetem nagyban, a rehabilitációmat. Mivel szakmámat nem tudom folytatni, ebben találtam meg életem új értelmét a családom mellett. A sikerek pedig minden nap új, finom ételek elkészítésére inspirálnak. 
Remélem, sokáig így lesz!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése