2013. december 4., szerda

Eperboros túrótorta, kandírozott eperrel.



Előre kell bocsájtanom, hogy vannak még angyalok. Ebben a bejegyzésben, legalább kettőről lesz szó. Elsőként arról, aki ajándékba küldött két üveg Tahitótfalui Eperbort. 
Okát nem tudom, és nem is kutatom. 
A gasztronómia hozott össze bennünket, 
és figyelemmel kísérjük egymás munkáját hónapok óta. Mikor megkaptam az Epervér (száraz) és az Eperméz (édes) borocskákat, az egyiket rögtön ki is bontottuk. Mivel a másik angyal (Hites Feleségem) névnapja közeledett, mintát adtam neki az édes eperborból, és meglehetősen ízlett neki. Tudomásul vette viszont, hogy ebből valamit szeretnék készíteni, így nem követelőzött az újabb pohár itókáért. 
Hosszú napokig gondolkodtam, mivel lepjem meg a számomra legfontosabb angyalt, és a kibontott borocska - bár rendkívül csábítóan kacsintott rám, valahányszor kinyitottam rejtekhelyét - ellenálltam! Nehéz volt, de megérte. Igen finomat csináltam ugyanis vele.
Mivel édes bor volt, determinálta az elgondolt alkotást. A morfondírozást, hamarosan tett követte. Kigondoltam a hozzávalókat fejben, átnézve a minden héten érkező akciós újságokat, de nem mindig úgy van, ahogy az ember eltervezi. A kiszemelt gránátalmát ugyanis hiába kerestem az áruház polcain. Az udvarias elárusító hölgy el is mondta, hogy hiába keresem, mert ők bizony nem rendelnek belőle, mert rajtuk rohad. Ott álltam tehát a bevásárlólistával kezemben, és rögtönöznöm kellett. Így aztán gyorsan átalakítottam eredeti elképzelésem, és örömömre jól tettem. Ha már a bevásárlólistánál tartunk rögtön meg is osztom a módosított cetlit.


0,5 kiló túró,
200 g. tejföl,
200 g. habtejszín (1 doboz)
200 g. háztartási keksz,
125 g. vaj,
200 g. szorbit,
2 csomag vaníliás cukor,
2 csomag eperízű gyümölcs kocsonya (2 x 100 g.)
1 csomag (125 g.) kandírozott eper,
2 dl. eperbor.


A kekszet összedaráltam (robotgépben) majd az olvasztott vajjal kikevertem.
Kapcsos tortaformának az aljára sütőpapírt tettem úgy, hogy az aljára ráterítettem, majd összekapcsoltam, és a papírt ezután körbevágtam. (Később kiderült, jól gondolkoztam.)
A darált kekszet a forma aljára nyomkodtam, majd hűtőbe tettem. 
A túrót, a tejfölt összekevertem, hozzáadtam a szorbitot, a vaníliás cukrot, az eperbor felét, majd villával összetörtem.
Az egyik csomag gyümölcs kocsonyát a használati útmutatónak megfelelően felfőztem, a habtejszínt felvertem, majd mindkettőt hozzákevertem a túrókrémhez. A kandírozott eperből néhány darabot félretettem a díszítésre, a maradékot apróra vágtam, és azt is belekevertem a krémbe.
A kekszes alapra simítva, ment vissza a hűtőbe.
A másik csomag gyümölcs kocsonyát vízzel, és a másik deci eperborral felforraltam, majd mielőtt megdermedt volna, - kis hűtés után, - a már eperdarabokkal díszített túrókrém tetejére öntöttem. Kicsit megütögettem, hogy elsimuljon, majd ismét a hűtő következett. 


Megcsinálhattam volna friss gyümölcsökkel is, de Erzsébet nap környékén ritkán jutni hozzá friss eperhez. Mivel nekem adott volt az eperbor, olyan gyümölcsöt kellett választanom, ami illik hozzá, de más gyümölccsel, más borral, akár sangriával, de konyakkal, rummal is elképzeltem a sütit, természetesen, ha felnőttnek készítjük. De párom, elég Erzsébet napot élt már meg ahhoz, hogy ezzel köszönthettem névnapján. Igen jól sikerült, még én is meglepődtem, mert nem vártam ezt az eredményt. 
Egy dolgot viszont el kell árulnom. A keksz alap, nem úgy szilárdult meg, mint azt vártam. Persze, mert nagyok az elvárásaim, főleg magammal szemben. Ezért örülök, hogy alatta hagytam a sütőpapírt, és a tortát, a tálalásnál is a kapcsos sütőforma alján vágtam fel. Nem morzsálódott ugyan, de lehet, hogy legközelebb valamivel több vajat kell hozzátennem, vagy erre is kell egy réteg zselatint csurgatnom. Úgy érzem ezt mindenképpen meg kell osztanom, hogy másnak még jobban sikerüljön ez az isteni süti. Az is lehet, hogy én vagyok maximalista, mert az általam észlelt probléma, senkinek nem tűnt fel. Az ünnepeltnek sem!
És biztos, hogy angyalok márpedig léteznek!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése