Gazpacho

Aki ért egy keveset a nemzetközi gasztronómiához, a gazpachot hideg paradicsomlevesként azonosítja be. Pedig a gazpachonak vannak piros, (paradicsomos) fehér, zöld, és más színű változatai is. Attól függően, hogy mi kerül bele. Spanyolország (Andalúzia), és a szomszédos Portugália a fő lelőhelye. Alkotórészei a kenyér, az olívaolaj, és a fokhagyma. Ezek mellett   avokádó, uborka, petrezselyem, oregánó, paprika, görögdinnye, szőlő, tenger gyümölcsei kerülhetnek bele. Na meg a paradicsom! A paradicsomból készített verzió a legjobban ismert a világon, de ez is készülhet rusztikus, vagy jobban pépesített változatban. Már a turmixgép megismerése előtt is csináltak gazpachot, de akkor lényegesen fáradságosabb munkával, hisz a pépesítés más módját alkalmazták. 

Ha nem magam találok ki egy új receptet, akkor előtte kutatok. Most is így tettem, de kicsit csalódtam. Általam nagyra becsült, neves gasztronómiai szakemberek oldalain néztem körül először, de nem találtam igazi ütős receptet. Az tény, hogy a gasztronómiában meglehetős szabadság van, de a gazpacho köztudottan, a száraz, szikkadt kenyér felhasználásra épül. Ha egy receptből hiányzik a kenyér, az már enyhén szólva is gyanús. Az pedig, hogy csak a szebb szín elérése miatt, sűrített paradicsommal dúsítsam, már egyenesen nem tetszett! Finoman fogalmaztam! Így aztán kerestem egy Angol nyelvű Spanyol oldalt, és az ott talált instrukciók alapján elkészítettem saját gazpachomat. Nem pont úgy, mert éreztem, nekem apró változtatásokkal jobban esne.

Paradicsom gazpacho: A legismertebb, leggyakrabban készített hideg gyümölcsleves. Igen! Gyümölcsleves, mert a paradicsom is gyümölcs. Mivel a paradicsom imádatom tárgya, kicsiny kertemben többfélét termesztek. Lucullus, San Marzano, koktél, és más parikat. Mást használok salátának, mást levesnek, és így van a többi kajával is. És szeretem, ha nem pépesre van turmixolva az, amit éppen eszek. Így készültem, és igyekeztem lazán elvégezni a turmixolást, csak annyira, hogy ha véletlenül ráharapnék egy alkotórészre, meg tudjam különböztetni a többi hozzávalótól. Így izgalmasabb. Pont úgy sikerült, ahogy terveztem. És meg vagyok elégedve az eredménnyel, annak ellenére, hogy nem írok róla ódát, nem foglalom versbe az Andalúz, hideg paradicsomlevest. De azt leírom, hogyan csináltam!

Hozzávalók, egy paradicsomimádó (ez én vagyok) részére:

6 db. paradicsom,
1/4 kígyóuborka,
1/2 lecsópaprika,
4 gerezd fokhagyma, (én az átlagosnál többet teszek bele, mert szeretem)
1 kisebb fej hagyma,
1 szikkadt kenyérvég, bagett, kruton,
3 evőkanál extra szűz olívaolaj,
1 evőkanál vörösbor ecet,
csipet só, frissen őrölt bors,
kevés friss oregánó, bazsalikom levél, petrezselyem zöld.

A kenyeret kevés vízbe áztatom, majd kicsavarom. A paradicsomok kocsányát kivágom, kereszt alakban bevágom, majd egy percre forró vízbe mártom, és kivéve hideg vízbe teszem. Ezek után a héja lehúzható róla.

A hagymát apróra darabolom, a fokhagymát kés lapjával szétnyomom, a paprikát, és az uborkát apró kockákra vágom, majd mindet műanyag keverőedénybe teszem. A zöld fűszereket, a sót, a frissen őrölt borsot, az olíva olajat, és a vörösborecetet is hozzáadva kézi mixerrel összedolgozom. Annyira, hogy szétzúzzam, de mégis maradjanak benne darabos alkotórészek itt - ott. Ez, természetesen saját ízlésedre van bízva.
Már említettem, hogy éltem a szabadság jogával, így nem követtem mindent szó szerint. Nem tettem például jeges vízbe az edényt a mixelés közben. A javasolt egy éjszakás hűtőszekrényben töltött kalandot is kihagytam. Elvégre, magamnak csináltam, én döntöm el, mikor kajálom meg. 

Eldöntöttem, meg is ettem. Nem stílusom a dicsekvés, így most sem teszem. Pedig lenne mire!

Update.: A következő alkalommal szigorúan betartottam a magam elé tűzött határidőt, így a mintavételen túli mennyiséget, csak másnap kóstoltam meg. Így tán még finomabb volt, de elképzeltem egy kis halványító zeller ízt hozzá. Legközelebb, valószínű úgy próbálom ki.