2015. január 9., péntek

Birkapörkölt bográcsban, a gyulai vár aljában (rekonstruált írásom)




Talán ezt az írást tudom legkevésbé visszaadni úgy, ahogy eredetileg megosztottam. Jó hangulatban, baráti társaságban főztünk Gyulán a Pálinkafesztiválon, és jó gasztrobloggerhez méltón le is írtam, hogyan zajlott le ez a jeles esemény. Azóta hónapok teltek el, mígnem egyszer csak bográcsos oldalam összes bejegyzése eltűnt. Valakinek útjában voltam, mást nem tudok kitalálni erre a kicsinyes műveletre. A helyreállítással megpróbálkoztam, de nem sikerült. A törölt bejegyzések egy részét már pótoltam, (emlékeim alapján újraírtam) de vannak még feladataim. Ez az írás is közéjük tartozik. 


Elöljáróban tudni kell, hogy van egy jó kis csapat, melynek mi is tagjai vagyunk nejemmel. Kedvenc vendéglátó egységünk, a Sörpatika hozott össze bennünket, és terelt egy csapatba. Oszlopos tagja voltam a Darts csapatnak, párom pedig most is aktív a Sörpatika tekecsapatában eredménnyel. A társasági életben más módon is részt veszünk, és a gasztronómiai eseményekről sem hiányzik csapatunk. Ezért nem meglepő, hogy a pálinkafesztivál főzőversenyéről sem hiányozhattunk. Ilyenkor kitelepül a csapat, és egy családi jellegű piknikbe csöppen az, aki meglátogat bennünket. Verseny is van, hisz neves szakácsok bírálják el főztjeinket, de számunkra inkább az ilyenkor megszokott jó hangulat, az együtt töltött idő, a baráti társaság a lényeg.
Párom is meg-megkavarta.
A csapat bármelyik tagja kitűnő szakács. Nem kell kiosztani a feladatot, félszavakból is értjük egymást. Nevünk egyébiránt "Tepertőkeverők" azon apropóból, hogy ugyanebben az összeállításban mindig részt vettünk a gyulai Böllérversenyen is, ahol minden esetben az élmezőnyben végeztünk munkánkkal. 
Ezen a napon birkapörköltöt készítettünk. Rögtön rá is térek a lényegre, mert ha valaki elkezd olvasni egy birkapörköltről szóló írást, nyilván a receptre kíváncsi.



Hozzávalók:


10 kg. birkahús, és belsőség,
2,5 kg. hagyma, (megtisztítva mérve)
20 dkg. füstölt szalonna,
10-12 gerezd fokhagyma,
4-5 paradicsom,
4-5 zöldpaprika,
1 db. csípős paprika,
4 kanál őrölt pirospaprika (édes)
só, őrölt bors, köménymag,
pár szál kakukkfű,
2 dl száraz vörösbor


A szalonnát csíkokra vágjuk, zsírját kisütjük. 
A nagyobb darabokra vágott vöröshagymát, a fokhagymával együtt megdinszteljük, és köménymagot is pirítunk rajta. 
A birkahúst hozzáadva, addig pirítjuk, míg a hús elfehéredik. Az sem baj, ha néhol kicsit meg is pörkölődik. (azért pörkölt) Sózzuk, borsozzuk, és csak annyi vízzel öntjük fel, hogy éppen ellepje.
Lassú tűzön sokáig főzzük. Nagyon fontos! Csak ugyanabból a birkából főzzünk. Kis korkülönbség is azt eredményezheti, hogy az egyik húsdarab megfő, míg a másik kemény marad. 
A belsőséget, egy óra főzés után adjuk hozzá. Ha már kicsit puhult a hús, adhatunk hozzá zöld fűszert is. Legjobban a kakukkfű illik hozzá, de ízlés szerint, más is tehető bele. Csípős paprikát, ízlés szerint tegyünk bele. Többször kóstoljuk meg! 
Ha úgy érezzük, már majdnem megfőtt, a vörösborban elkeverjük az őrölt piros paprikát, és a pörköltre öntjük. A bor csersav tartalma, a még szét nem főtt hagymát is szétrobbantja, amellett, hogy különleges ízt ad pörköltünknek. 
Kevéssel a főzés vége előtt, nagyon vékonyra szelt vöröshagymát, vagy újhagymát, és néhány gerezd nagyon apróra vágott fokhagymát is adok hozzá ismét. A friss ízek, szintén feldobják ételünket. 
Tálaláskor, vékony karikára vágott hagymát, újhagymát, csípős paprika szeleteket kínáljunk, külön tányéron. Mindenki kedvére ízesítheti.




A "szigorú" zsűri értékel.
Ebben az esetben így készült a pörköltünk. Nem én voltam a chef, hanem Hajdú Árpi barátom. Nem mintha én jobban készítettem volna el, de én a rétegezett eljárást kultiválom jobban. Ezt egy idős kardoskúti juhásztól tanultam. Tanultam tőle más hasznos dolgokat is, amiket életem során sikeresen alkalmaztam. A jelentős korkülönbség ellenére jól összebarátkoztunk, és szívesen osztott meg velem minden fortélyt. Tőle tanultam, hogy ha birkát főzünk, egy bográcsba, csak ugyanannak az állatnak a húsát szabad tenni. 
Egy kis itókáért, és elemózsiáért
cserébe a művész úr húzta fülünkbe.
Lakodalomban találkoztunk, és egyszerre három nagy bográcsban főzte a pörköltet szimultán. Nem okozott neki gondot, mert ha egyszer beindul a kaja, csak forgatni kell. Rétegelve tette az alapanyagokat a bográcsba. Először a nagyon csontos darabokat, erre só, őrölt bors, és hagyma került. Kevésbé csontos húsok következtek, majd újabb réteg só, és hagyma, majd a tetejére a színhús, ami le lett zárva hagymával, paprikával, paradicsommal, és zöld fűszerekkel. Vizet egyáltalán nem töltött alá. A bogrács így egyfajta kuktaként működött, magában tartva az értékes húslét. Míg fel nem rottyant, és a bográcsban lévő töltőanyag kicsit össze nem esett, addig csak forgatta időnként a bográcsot. Ekkor összekavarta, és kevés vízzel pótolta időnként az elfőtt lét. Az őrölt pirospaprikát csak a legvégén adta hozzá, kevés vörösborral elkeverve. Elmondta, hogy így kisebb a lekozmálás veszélye, mert az elején, az aljára tett csontos darabok nem engedik, hogy odakapjon az étel, valamint az őrölt fűszerek (paprika, bors) is könnyen megpörkölődhetnek, ha a bogrács aljára ülepednek le. Tanácsát megfogadtam, és vad, és birkapörköltjeim többségét azóta így készítettem. 
Ez egy módszer, de az ezen a napon készített pörkölt is nagyon finom volt. Ékes bizonyítéka, hogy a zsűri is különdíjjal jutalmazta. Kénytelenek voltunk a kóstoló mennyiségét is limitálni, mert ha mindenkit igénye szerint szolgáltunk volna ki, magunknak nem jutott volna. 
Igazi vásári vigadalom volt ez a nap. Még egy vándormuzsikus is csapódott társaságunkhoz, aki némi étekkel, és itókával történő vesztegetés után egész nap húzta fülünkbe. 
A hangulatra jellemző, hogy a többi főzős csapat már rég elpakolt, amikor mi még utánpótlásért küldtünk. De ez már a Tepertőkeverőknél így szokás!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése