Rétegelt vadpörkölt almával, borókával (régebbi receptem rekonstrukciója)

Ez az írás is egy régebbi visszaállítása, hiszen az eredeti, valaki hathatós közreműködésével eltűnt. Több más receptemmel együtt gyakorlatilag mindent letörölt bográcsos oldalamról.
Ennek a helyreállítása volt tán a legkönnyebb, mert erre az eseményre másfél év távlatából is tökéletesen emlékszem. A Gyulavári Kastélynapok vadfőző versenyén vettünk részt barátaimmal, és bár mindenki ért közöttünk a bográcsozáshoz, ezen a napon én voltam a chef. 

Két legyet ütöttem egy csapásra, mert ezt a receptet küldtem be a Kifőztük Magazinba is, ahonnan korábban felkérést kaptam néhány étel elkészítésére, a Magazinban való megjelenésére. Annyi volt a szerkesztőség kérése, hogy először náluk jelenjen meg a recept. Bloggerként, tán ez volt a legnehezebb, hiszen a receptem, és a körülményekről szóló írás csak több hónappal később kapott nyilvánosságot.
Magáról a Kastélynapokról annyit illik tudni, hogy egy hagyományteremtő rendezvény, ami ez alkalommal került másodszor megrendezésre. A résztvevők létszámán ez nem látszott, hiszen 43 bográcsban rotyogott az étel.

A szerény nevezési díj fejében 5 kiló vadhúst adtak a szervezők, ami ezúttal dámvad volt.

Népes társaságunk három csapatra való nyersanyaghoz jutott így, hiszen ez nálunk már megszokott, szinte családi esemény. Ilyen eseményeken kitelepülünk sörcsapolóval, fröccsgéppel, és jó hangulatban töltjük el a napot. Jellemző a társaságra, hogy utolsó csapatként hagyjuk el a helyszínt. Most is így történt, de közben jól is laktunk, a finom dámvad pörkölttel.
Ennyi előzetes után, lássuk hogyan publikáltam a Kifőztük Magazinban:

Rétegelt vadpörkölt almával, borókával.

Ez az eljárás, minden vadhúsból, birkából, és marhából főzött pörkölt készítésére alkalmazható. Több mint 30 éve lestem el a technikát egy idős juhászembertől, aki akkor három bográcsban főzött birkát ezzel a módszerrel. A technika lényege, hogy a rétegek elzárják a párolgás útját, így bográcsunk, egyfajta kuktaként működik. 

Hozzávalók 20 literes bográcshoz:

15 kg hús, (a fotón szereplő ételnél dámvad) 

4 kg vöröshagyma, 

3 fej fokhagyma, 

1 kg zöldpaprika, 

1/2 kg paradicsom, 

1 kg alma, 

1/2 marék borókabogyó, 

1 kávéskanál csombor (borsikafű) 

1 evőkanál csípős pirospaprika, 

4 evőkanál édes pirospaprika,

só, kevés bors,

1 evőkanál köménymag,

20 dkg szalonna,
2 dl bor.

A hagymákat felszeleteljük, megsózzuk. Nem muszáj túl apróra, mert a hosszabb főzés után szétfő. A húst feldaraboljuk, a paprikát, a paradicsomot, karikára vágjuk.A szalonnát csíkokra vágjuk, majd üvegesre pirítjuk. A köménymagot hozzáadva, rárétegezzük a húst. Legalulra a nagyon csontos darabok kerülnek. Erre egy réteg már besózott hagyma, majd ismét, már kevésbé csontos hús kerül. Ezt is hagymával zárjuk. Újabb két réteget teszünk a bográcsba hasonló módon, és a legtetejére több szeletelt hagymát, a karikázott paprikát, paradicsomot, a csombort, (borsikafű) őrölt borsot, kevés köménymagot, és az előzőleg összetört borókabogyót tesszük. A mi bográcsunknak van fedője is, de nem feltétlenül szükséges a főzéshez. 

Amíg fel nem forr, nem szükséges kavarni, csak a bográcsot kell időnként megforgatni. Mivel mi öntöttvas, beépített bográcsban főztünk, nem tudtuk forgatni, de nem is volt szükség rá. Az öntöttvas bogrács nagyon jó hővezető, így ez a legalkalmasabb edény a pörkölt főzésre. Ezzel az eljárással, nagyon kevés víz kell a főzéshez. Volt olyan étel, amibe nem is kellett után töltenem. Csak annyit adjunk hozzá, hogy a húst teljesen ellepje. A felforrás után, összekavarhatjuk, és beletesszük a fokhagymát, és az őrölt borsot. Mikor a hús megpuhult, hozzáadjuk a meghámozott, szeletelt almát, és rövid idő múlva, a borban elkevert őrölt piros paprikát. Az édeset, csípőset egyaránt. Az alma, és a bor savtartalma, biztosítja ételünk, finom, sűrű szaftját. Figyeljünk, az utólagos fűszerezésre, ha szükséges! Még egy jó tanács, amit egy idős juhásztól tanultam. A fakanállal, a bogrács aljáról vett mintát, sugárban, magasabbról csorgassuk a kanálra, így nem kell a kóstolásnál megfújni.

A pörkölt, a Gyulavári kastélynapok vadfőző versenyében készült el, ahol 43 bográcsos étel közül, a “legfinomabb étel” díjat kapta.

Így került a zsűri elé.

Így jelent meg tehát a magazinban, más receptjeimmel együtt. Emlékezetes nap volt, sokáig beszéltünk róla.
Talán ezért volt könnyebb reprodukálni az írásomat, amit egy "jóakaróm" nyilván "véletlenül" több más receptemmel együtt letörölt. Azóta óvatosabb vagyok!