Stefánia vagdalt.

Készülődünk szilveszterre, gondolkodunk, mit készítsünk. Több éves bevett szokásunk, hogy valami hideget mindenképpen csinálunk, hogy az ünneplés közben ne kelljen melegíteni a kaját, és bárki akkor egyen, amikor éppen kedvet kap hozzá. Természetesen normális kaja van az asztalon, nem valami ízfokozóval felturbózott bóti sz....uvenír.
Munkamegosztás van. Nejem a sütiket csinálja, én pedig mást. Másokat. Természetesen előzetesen egyeztetve, és megfelelően kiokoskodva a végső megoldást. Nagyban meghatározza persze a végeredményt az is, hogy nejem mit vásárolt a boltban, mert én ilyenkor utálok a tumultusban nyomulni. A bevásárlás, tehát nem az én reszortom. Felvetettem ötletként a Stefánia vagdaltat, mert azt szerintem majd mindenki szereti, és mindenkinek igaza is van, mert igen finom, ha jól is van készítve.

Ez pedig rajtam múlik, hogy jó lesz-é. Sokan félnek elkészítésétől, pedig nem egy nagy ördöngösség. Ha valaki tud fasírtot csinálni, akkor ez is menni fog. Az lehet csak vele a gond, hogy sütés közben szétesik a cucc, de valahogy nekem még mindig egyben maradt. Soha nem kerestem receptet hozzá, még több tíz éve sem, amikor az elsőt csináltam. Másfél évtizeddel ezelőtt, Német fiú volt nálunk cseregyerekként, és hihetetlen jókat kajált. Nem voltak távol tőle a magyaros ízek, mert erdélyi Sváb nagymamája volt, és a mama otthon sokszor csinált magyar ételeket is. A töltött káposztát például jól ismerte. A babgulyást is, de a mikor egyik este a Stefit rajtuk elé, megkérdezte: Was ist das? Más hirtelen nem jutott eszembe, így azt válaszoltam: fleischbrot. (húskenyér) Nem is jártam messze az igazságtól, mert a fasírt, így a Stefánia is fűszerezett hús, és maradék kenyér keveréke. A fasírt, és a Stefánia vagdalt egy tőről ered, mindössze az evolúció során a Stefániában főtt tojások fejlődtek ki. A leglényegesebb különbség tehát,mindössze ennyi. Most természetesen az egyben sütött, szeletelhető fasírtra gondolok, nem az öklömnyi, vagy annál kisebb fasírtgolyókra. Persze ezeket is meg lehet tölteni tojásokkal, vagy ha valaki különlegesebbet akar, akár főtt fürjtojásokkal is, de minek. Persze szokásom szerint megint sok a melléduma, ahelyett, hogy végre a lényegre törnék.

Hozzávalók:

1 kg. darált hús,
2 fej apróra vágott hagyma,
5 gerezd fokhagyma, (én szeretem fokhagymásan, de kevesebbet is adhatsz hozzá)
1 ek. só,
1 ek. őrölt pirospaprika,
kevés őrölt bors,
3 tojás, + 5 db. főtt tojás,
20 dkg. zsemlemorzsa,
20 dkg. szikkadt kenyér,
1 dl. tej
Van, aki kenyeresebben szereti, az tehet többet is hozzá. Kenyér helyett adható hozzá zsemle is.

A kenyeret héja nélkül, apró darabokra szaggatom, és kevés tejbe áztatom. (lehet zsemlét is használni) 
Külön tálban összekeverem a húst, a hagymát, és a szétnyomott apróra vágott fokhagymát. A másik tálban a beáztatott kenyeret, a tojásokat, a sót, a borsot, a zsemlemorzsát, az őrölt pirospaprikát. Mikor mindkét tálban külön összegyúrtam a hozzávalókat, az egészet egyben is jól összedolgozom. 

Megkóstolom a keveréket. (meg kell tenni, nem szabad finnyásnak lenni a nyers hústól!) Ha úgy érezzük kell még bele valamilyen fűszer most pótolhatjuk. 
A keveréket két egyenlő részre osztjuk, majd az egyik részt enyhén kioplajozott sütőtálba, vagy tepsibe lapogatjuk. Ovális alapot kell kapnunk. Ráhelyezzük az öt keményre főtt, meghámozott tojást úgy, hogy érjék egymást. A maradék húsos keveréket is ellapogatjuk a tetején, majd úgy dolgozzuk össze, hogy egy mindkét végén elvékonyodó, lapított hengert kapjunk. De szépen fogalmaztam. Tudományosan! Minden oldalát megszórjuk még kevés zsemlemorzsával, és olajos kézzel szép egyenletesre formázzuk. Vigyázzunk, ne kandikáljon ki egyetlen tojás sem! Végig fólia alatt sütöttem 180 fokon, majd egy órán keresztül.

Ahhoz, hogy szép vékonyra tudjuk szeletelni hidegnek kell lennie. Mivel kint hideg volt, lezárt edényben hűsölt a teraszon. Fagyveszély nem volt, így szépen kihűlt a Stefi. Másnap gond nélkül sikerült kisujjnyi szeleteket vágni belőle.
Mivel most szilveszteri vacsorához készült, kétféle salátával ettük. Ne feledkezzünk meg róla, hogy kitűnő feltét mindenféle főzelékhez. Nagy kedvencemhez, a tökfőzelékhez is!

Ui.: Annyit illik még hozzáfűznöm, hogy Stefánia belga királyi hercegnő, aki lemondott rangjáról, vagyonáról azért, hogy feleségül mehessen Lónyay Elemér magyar grófhoz. A Hölgy igen sok étel névadója lett. Általa kedvelt, és megalkotott ételek közös jellemzője, hogy mindegyik főtt tojást is tartalmaz. A Stefánia vagdaltat tehát, egy romantikus szerelemi történetnek köszönhetjük.