2015. január 12., hétfő

Udvari malacpörkölt.


Ez az én napom volt.

A magyarázat egyszerű, mert eredetileg családi, szoros baráti vendégseregnek készült a bográcsos, azoknak, akik a 60. születésnapom ünneplésére gyűltek össze. Én pedig gondos házigazdaként többféle vendégváróval készültem. Természetesen családom, de főleg nejem is segített az ételek elkészítésében, amiért köszönet, de a bográcsozás már csak férfimunka. (Sokszor elgondolkoztam már, miért bízzák rá a férfiakra ezt a látszólag egyszerű feladatot? Talán azért, mert ha elrontják, nyugodtan lehet durcáskodni: látod, még ezt sem lehet rád bízni! Ha mégis jó a kaja: Az én férjem csinálta! Saját nevelés!) Egyébként is. Udvarunkban, és máshol sem főzött még nejem, egyedül bográcsban. Nem mintha nem tudná megcsinálni, de ez a beidegződés. Közben elárultam az "udvari malacpörkölt" név jelentését is. Divatos lett különféle hangzatos neveket adni különféle ételeknek, így az enyém azért udvari, mert saját udvaromon készült. Bőrös malachúsból, belsőségekkel. Így akár pincepörköltnek is hívhatnám, de mégsem a pincébe csináltam. Pedig nem jártam volna rosszul. A valódi szülinapot, csak szűk családi körben töltöttem július 10.-én, mikor is nem főzhettem. Nejem a tűzhely közelébe sem engedett, és minden lehetséges módszerrel megakadályozta, hogy véletlenül is valamit csináljak. Nehéz volt, de kibírtam. Ragaszkodott hozzá, hogy aznap csak Ő csinálhatja a kaját. Ügyes a csajszi, köszönöm, finom volt. A barátok, a család  öszzeröffentése mindig sok egyeztetéssel jár. Nehéz olyan időpontot találni, ami mindenkinek jó. Szerencsére nem kellett sokat várni, az időjárás is kegyes volt hozzánk, így az eredeti időponthoz képest, két héten belül sor került a találkozóra. Magáról az eseményről a család ünnepeiről szóló blogomban írtam már, ahol utalást is tettem a malacpörköltre. Mivel ez az írásom is eltűnt egy nem túl dicséretes akció során, most újraírom. 
Amit eddig írtam tehát a látszólag felesleges magyarázat, az apropó eredeti írásommal kapcsolatban, ami most jön, maga a recept.


Hozzávalók 20 személyre:

5 kg bőrös malachús (csontos comb)

1 db nyelv,
1 db szív,
fél tüdő,
1,5 kg. vöröshagyma,
1 kisebb fej fokhagyma,
5 db. paprika (színes is) apróra vágva,
1/2 csípős hegyes paprika, (ha nincsenek gyerekek a fogyasztók közt, ízlés szerint többet is lehet hozzá tenni, de fel kell mérni a társaság ízlését!)
3 db. paradicsom apróra darabolva,
100 g. házi vitaprik (sós, darált, enyhén csípős paprika) ez elhagyható, vagy más darált paprikával, paprikakrémmel helyettesíthető.
1 kanál zsír, vagy kevés füstölt szalonna, amit zsírjára sütünk,
1 kávéskanál köménymag,
4 kávéskanál őrölt pirospaprika,  só,
kb. 2 dl. száraz bor .



Az alapanyagokat előkészítem. A húst kockákra vágom, a hagymát feldarabolom, a fokhagymát megtisztítom, kés lapjával szétnyomom, a paprikát, paradicsomot apróra darabolom. A tüdőt, és a szívet is kockákra vágom, a nyelvet egészben hagyom. A hagymát zsíron megdinsztelem, majd a köménymagot hozzáadva enyhén megpirítom ezt is. A csontos darabokat, (ha van ilyen) és a belsőséget teszem először a bográcsba (a nyelvet egészben). Ezeket is kicsit pirítom, majd a paprikát a csípős paprikát, a fokhagymát, és a paradicsomot is hozzáadva felöntöm 1 deci száraz borral, valamint kevés vízzel. Éppen annyival, hogy ne lepje el. Így fél órát főztem.
Ekkor adtam hozzá a színhúst, megsóztam kicsit, hozzáadtam a saját darált paprikámat és felöntöttem kevés vízzel. Vízből egy 2 literes flakonnal tettem mellém, aminek kb. 3/4 részét használtam el, időnként pótolva. Mindig csak annyit tettem hozzá, amennyit épp elbírt a pörkölt sűrűsége. Nekem a készre főzéshez két és félórára volt szükségem, de ez változhat. Kóstolással tudjuk mind a fűszerezettséget, mind a hús állagát felmérni. Mielőtt az őrölt pirospaprikát is hozzáadtam volna, a nyelvet kiemeltem, majd mikor kihűlt, eltávolítottam róla a fölösleget,  felszeleteltem, és visszaraktam a pörköltbe. Az őrölt pirospaprikát a tetejére szórtam, majd egy kis bort rálocsolva összekevertem. Pár perc múlva kész lett a pörkölt.





Ebben a formában jelent meg a recept tehát több oldalon, ahova általában fel szoktam tölteni azokat az ételeket amiket megcsináltam, és ennek köszönhető, hogy csak a történéseket kellett újra írnom. Nem ugyanabban a formában, ahogyan eredetileg írtam, de az emlékeim alapján hasonlóan jelent meg akkor. Egyedül a képek, és azok sorrendje változhatott, mert arra már nem emlékszem. Az ember egyszer volt életében 60 éves, és ez a nap biztosan emlékezetes marad. Remélem azoknak is, akik velem együtt ünnepeltek!


Nem lennék emberből, ha nem dicsekednék el azzal, a mit már rég szerettem volna, és most megkaptam. Családom, egy komplett tálalókészletet csináltatott számomra, amiben a jövőben színvonalasabban tudom fotózni ételeimet. Emellett névre szóló blogom emblémájával díszített kötényt, és más hasznos ajándékokat is kaptam. Köszönöm!




1 megjegyzés:

  1. Utólag is gratulálok a szülinaphoz, az ajándékhoz, és a finom udvari pörkölthöz :)!
    Tényleg igaz, hogy bográcsozni inkább a férfiak szoktak-szeretnek. Nálunk középső Fiam a nagy bográcsos, amikor hazajön Angliából mindig főz valamit bográcsban. Elücsörög a tűz mellett egy-két pohár borral és felügyeli a főzés menetét. Addig én bent megcsinálom a levest, köreteket, esetleg salátát, és persze a bográcsozás előtt mindent előkészítek, hogy Neki már csak főzni kelljen. Imád felfüstölődni, én meg azt nagyon utálom. A végeredményt persze az egész család imádja.

    VálaszTörlés