2015. április 7., kedd

Ragacsos csirkeszárnyak.


Nejem a hétvégén hazaállított 2,5 kg. csirkeszárnnyal, és közölte, hogy ragacsos csirkeszárnyakat szeretne enni. Nem volt akadálya, mert most előrelátó volt, és ketchupot is hozott. Gyorsan felleltároztam a készletet, és örömmel konstatáltam, hogy majdnem minden van itthon. A szójaszószom fogytán volt, így azt még pótoltattam.

Nejem mutatott egy receptet, amit letöltött valahonnan, de én nem szoktam receptekből főzni. Már csak azért sem, mert nagyon sok gyanús dologgal találkoztam már különböző oldalakon, különösen  olyanokon, ahol szakemberek jóváhagyása nélkül minden felkerülhet. Ebben a reciben is az tűnt fel, hogy bár egész jó fűszerezést javasol, mitől lesz ragacsos? Semmitől! Valami kötőanyagra van még szükség, a szaft összetartására, az igazi ragacsosság előidézéséhez. Így megint, mint mindig saját fejem után mentem. Jól tettem, mert igen finom lett a vége. Jegyzetekre nem volt szükség, még utólag sem, hiszen a fotókat visszanézve felidézem a folyamatot, és már írom is a hozzávalókat, na meg az elkészítést. Well!

Hozzávalók a marinádhoz:



2,5 kg. csirkeszárny,
3 ek. étolaj, 
3 ek ketchup,
3 ek. méz,
1 ek. mustár,
1 mokkáskanál currypor,
1 mokkáskanál cayenne bors, vagy kevés őrölt csili,
1 kiskanál só,
1 mokkáskanál őrölt bors,
1 kiskanál sötét szójaszósz,
1 kiskanál teriyaki szósz,
1 kiskanál balzsamecet.

1 kanál keményítő a sűrítéshez.



A marinád hozzávalóit összekevertem, majd a csirkeszárnyakat beitattam, és zárt edényben 1 napra hűtőbe tettem. Másnap a szárnyakat nagyobb sütőtálba sorjáztam, a megmaradt páclét is rácsorgattam, majd lefóliázva 1 óráig sütöttem. A legvégén a fólia lekerült, és 10 percig a tetejét kicsit rápirítottam. A szaftot egy serpenyőbe csorgattam, majd 1 ek. keményítővel állandó kavargatás mellett besűrítettem. A ragacsos lét újra visszacsorgattam a csirkeszárnyakra, majd összeforgattam őket, hogy minden oldalon felvegye a ragacsos szaftot. 
Krumplipüré készült mellé, mert úgy ítéltem meg, ezzel lesz a legfinomabb. 




Tehát egy igen finom kaja sikeredett. A hosszú pácolás garantálta, hogy a fűszerek beitatódjanak, és mindenhol átjárják a húst. Fűszerezni másképp is lehet, mert amit én leírtam, az nem szentírás. Azért ez biztos eredményre vezet, mert kipróbáltam. A kajában nem ismerek tréfát! A végeredményt pedig többen megkóstolták, és mindenkinek ízlett. El lehet még készíteni csirkecombbal, de akár oldalassal is ugyanezzel a páccal. Azt viszont nem ajánlom senkinek, hogy a marinádba keverjen keményítőt. Nem biztos, de elképzelhető, hogy a sütésnél más lesz az állaga a ragacsnak, esetleg meg is ég. Ez biztosnak tűnt, épp ezért így csináltam.

Biztosan nem ez volt az utolsó kaja, amit így, ezzel a ragacsos technikával készítettem!




2 megjegyzés:

  1. Már többször megakadt a szemem ezeken a csodás csirkeszárnyakon!:)
    El fogom készíteni! Nagyon guszta!

    VálaszTörlés