Nem találom magam túlsúlyosnak. Sőt! Mégis mikor az imént a mérlegre álltam, meglepődtem. 7 kilóval voltam könnyebb, a legutóbbi alkalomhoz képest. Sejtettem. Éreztem, mert sokkal jobb a közérzetem, nyár eleje óta. De jött más, ami egyáltalán nem hiányzott. Az agyérgörcs. Amit nyertem a réven, elvesztettem a vámon! A fogyással kapcsolatosan nincsenek titkaim.
Nem fogyókúrázok, csupán azt eszem, amit igazán szeretek. Mindent, az édesség kivételével, de ilyenkor, mikor megtehetem, főként salátákat. Nyáron van a szezonja. Egyébként is rendkívül édesség ellenes vagyok, és majd miután leírtam a saláta elkészítését, azt is elmagyarázom miért.
4 db. TV paprika,
1/2 kg. paradicsom, (én Lucullust használtam)
1,5 kanál balzsamecet,
2 kanál extra szűz olíva olaj,
csipetnyi só,
néhány karika csípős paprika,
1/2 marék földimogyoró.
Mint kiderült, balzsamecetet öntöttem a salátára. Nem is akármilyent, mert fiam meglepett egy kis palack modenai balzsamecettel. Ez tudvalevőleg a balzsamecetek fekete királynője. Paradicsomból pedig azt a fajtát használtam, amit azóta a legjobban kedvelek, amióta először megkóstoltam. Idén már csak kétféle paradicsomom van kicsi kertemben, mindkettő tojásparadicsom. Az egyik a San Marzano, a másik a Lucullus fajta. Mindkettő zamatos, vékony héjú, szárításra, és salátának a legalkalmasabb.
Elkészült a saláta, de van még valami a tarsolyomban. Az írás elején már rebesgettem, hogy nagyon a begyemben van. Számomra nagyon fontos, mert a gasztronómia lételememmé vált az elmúlt években. Egyre több helyen tapasztalom, hogy bizonyos receptoldalak kezdenek édesség centrikusak lenni. Van, ahol ezt nyíltan be is merik vállalni, de van ahol mélyen hallgatnak róla. Nem az oldalak szerkesztőit tartom felelősnek, hanem az oldalak tulajdonosait. A szerkesztők végrehajtják a tulajdonos utasításait, amik vagy elfogadhatók, vagy lassan kataszrófába hajlóak. Ott tartunk, hogy ha szeretnék egy receptet feltölteni egy oldalra, az állandóan rátelepülő reklámok miatt egyre nehezen megy. Pedig van már néhány feltöltött receptem. Több mint 600. Hangsúlyozom, nem elismerésért csinálom!!! Örökségként szeretném hátrahagyni leszármazottaimnak, és azoknak az olvasóknak, akiket érdekel.
A másik, és még nagyobb problémám az, hogy bár általános receptoldalnak van beállítva, kezd néhány oldal teljesen eltolódni az édességek, desszertek, torták irányába. Mintha nem is létezne más. Pedig legyünk őszinték! Soha nem ettem még úgy egyetlen ebédet sem, hogy csak süti lett volna az asztalon. Nagyon tisztelem a női nemet, és tudom, a legtöbb háziasszony kitűnő ételeket készít, de nem csak süteményeket. Főznek mást is, és nem csak az egészségtelen, cukorban úszó dolgokat. Mégis minden receptoldal a nők kegyeit keresi. Pedig szerintem nem csak a sütik érdeklik a nőket. Tudom, tapasztaltam!
Ha kell bevállalom, leszek az egészséges gasztronómia nagykövete! Nem mindenben értek egyet Ábrahám Béla barátommal, a Mintamenza program egyik atyjával, de részben igaza van! Át kellene alakítani, megreformálni a Magyar gasztronómiát! Azzal, hogy üzleti érdekből, a hölgyek körében nyilván népszerűbb édességeket helyezik előtérbe, ez érthető, de csak azok szempontjából, akiket a receptfeltöltők tartanak el. Ezt lehet jobban eladni, mert eladni azt lehet legkönnyebben, amire kíváncsi az olvasó! Az olvasók többsége pedig hölgy. De erről az ezeket a recepteket megjelentető oldal tehet leginkább! Ha az adott oldalon a megjelentetett, kiemelt receptek 80%-a édesség, és mindössze 20% más étel, arról a szerkesztők is tehetnek. Ők szabályozzák, mi kerül fel az oldalra, mit népszerűsítenek jobban! Ők szabályozzák az ízlést! Azt bizonygatni, hogy ez érdekel benneteket a legjobban, erre vagytok csak kíváncsiak, az nettó hazugság. Ha viszont egy oldal azt sugallja, csak a sütikre vagytok kíváncsiak, előbb-utóbb maga az olvasó is elhiszi! Így kezdődött valaha Amerikában is, ahol mára az emberek 1/3 része túlsúlyos, újabb 1/3 része pedig elhízott. Nem beszélve a cukorbetegekről! Ezt a hamburger, és más gyors-éttermi kaják mérhetetlen reklámjának köszönhetik! Azzal, hogy valaki állandóan panaszkodik súlyára, közérzetére, majd minden nap süt két tepsi szerinte diétás sütit, nem oldja meg a problémáját! A szemléletmódon kell változtatni. Mégpedig alapjaiban!
A marketing, a reklám is gerjeszti a gondokat! Van, ahol 1000000 forintot, azaz (egymilliót) költenek egy süteményes receptverseny díjazására, ami viszont sokkal több hasznot hoz a tulajdonosnak, mint amennyit különböző reklámbevételekből erre fordított. A legolcsóbb befektetés az, ha hirdet egy versenyt, amire csak újonnan feltöltött recepttel lehet nevezni, a versenyzők közt néhány díjat kioszt, a receptek pedig attól kezdve az oldal tulajdonát képezik. Ezzel nő az oldal látogatottsága, ami miatt újabb reklámszerződést lehet kötni. Amennyit pedig kiosztanak, azok csak üveggyöngyök a haszonhoz képest! Máshol ezt sem vállalják be! Hirdetnek egy látszólag általános versenyt, ahol elvileg mindenféle étel indulhat, viszont úgyis csak süti nyerhet. Tapasztalat, mert hónapok óta így megy. Az üveggyöngyök itt kopottasabbak, rövidebb a gyöngyökből álló lánc, az oldal anyagi lehetőségeitől függően. De ez is motiváló. Az ember Homo Ludens. Mindenért képes harcba szállni. A versenyek jól felépített stratégia alapján zajlanak. Már az is, felhívás táncra, ha a verseny fődíjáról közzétesz a szervező egy képet, mert anélkül, hogy elolvasnák a felhívást, a feltételeket, lájkolják a képet, hozzászólásban odaírják akár több ezren: Osztva. Egyszóval, ugranak rá. Azonnal, beájulva a kép láttán. Azt hiszik, már ez feljogosíthatja őket is a nyereményre. Nem így van! Csak azt díjazzák, aki fel is tölt receptet. De csak azt, aki édességgel pályázik! Mert egyedül ezzel lehet nyerni. Ha valaki tudja az ellenkezőjét, cáfoljon meg!
Tudom, ha véletlenül valaki azok közül elolvassa, akik közel állnak a tűzhöz, egy életre elkapáltam magam. Nem érdekel! Régóta bennem van már, másik blogoldalamon hónapok, ha nem évek óta tépem a számat. Pusztába kiáltott szó! De erről beszélnek mostanság a bloggerek. Ha kell, leszek én a magyar hangjuk! Én már úgyis elkapáltam magam.
Ez az utóbbi néhány mondat főként azoknak szól, akik hozzám hasonlóan szívükön viselik a magyar, és nemzetközi gasztronómia sorsát, de mások számára is tanulságos lehet!
Egészségünk miatt aggódom!
És azért, hogy sikerrel indulhassak egy receptversenyen, nem fogom kórosan átalakítani étkezési szokásaimat. Magukkal a versenyek tisztaságával kapcsolatban is súlyos gondjaim vannak. Meglepő lehet, de nekem az is nagyon rosszul esik, ha mást ér sérelem. Már pedig sűrűn találkozom ilyennel. Az én hibám, hogy szóvá is teszem a felfedezett problémákat. De ilyen vagyok. Ami a szívemen, az a számon! Azokat viszont, akik megmondják az igazat, sehol sem szeretik! Azok különösen nem, akik a receptoldalakat fenntartják! Legfeljebb soha nem nyerek semmit. Kit érdekel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése