Egy hétig kórházban tartózkodtam, és mikor végre hazatértem, meglepetésemre hír fogadott. Díjat kaptam!
Kaptam volna, de köszönöm nem fogadhatom el! Nem érdemeltem meg! Bármennyire jó szándékú is volt az adományozó, nem tehettem másként.
Úgy három éve volt már hasonló szituáció életemben. Volt, aki nekem akarta ajándékozni ezt a ki tudja honnan származó díjat. Először jól esett, aztán mélyebben belegondoltam! Milyen jogon ajándékozhatnék, bárkinek is díjat? Ki vagyok én? Kijelöltek erre a célra? Felkért valaki, hogy tagja legyek egy szakértő zsűrinek, amely díjat adományozhat? Vagy csak ismét az a pilótajáték-szerű valami, ami évekkel ezelőtt zajlott itt a Facebookon? Add tovább még X bloggernek, a következők kíséretében! (felsorolás...) Éppen csak az a kísérőszöveg hiányzott a felhívásból, miszerint, ha megosztod, akkor szerencsés leszel, ha pedig nem, balszerencse ér. Valahogy így: "Waren Buffet lemásolta, és megosztotta a levelet, majd nyert a tőzsdén 1 milliárd dollárt! Stewie Wonder nem küldte el a levelet, és további életét vak zongoristaként élte le. Néhány napra rá mégis elküldte, és nem esett a fejére egy zongora a 10. emeletről!" Hasonló levelek forogtak már közkézen gyerekkoromban is. Csak akkor nehezebb volt a dolog. Kézzel kellett lemásolni, bár az okosabbak indigót használtak, és postán kellett feladni felbélyegzett borítékban. Később már pénzt is kellett küldeni egy újabb játékon. Volt, hogy 12 ismerősnek kellett továbbadni. Aztán azoknak ismét, újabb tizenkettőnek. Míg a láncot, valaki meg nem szakította. Be is tiltották!
Egyikbe sem szálltam bele, mert nem egyezett elveimmel. Ezért aztán ebbe sem kívánok részt venni. Nem szeretnék senkit megsérteni azzal, hogy felesleges, vitatott hasznú munkára kényszerítem. A becsületet többre tartom! Ettől függetlenül rengeteg barátom van, köztük gasztrobloggerek, akiket nagyra tartok. Adok nekik díjat is! A megbecsülésemet! Munkájuk tiszteletét! Biztosan nem kívánnak eldicsekedni az akár több tucat, kétes eredetű díjjal.
Egy hétig kénytelen voltam a gasztronómián kívül, mással is foglalkozni, sőt inkább csak mással. Ezután az apró közjáték után ígérem, legközelebb újabb gasztroélményeimmel jelentkezek. Mert azokról szeretek írni! Csakis azokról!
Kaptam volna, de köszönöm nem fogadhatom el! Nem érdemeltem meg! Bármennyire jó szándékú is volt az adományozó, nem tehettem másként.
Úgy három éve volt már hasonló szituáció életemben. Volt, aki nekem akarta ajándékozni ezt a ki tudja honnan származó díjat. Először jól esett, aztán mélyebben belegondoltam! Milyen jogon ajándékozhatnék, bárkinek is díjat? Ki vagyok én? Kijelöltek erre a célra? Felkért valaki, hogy tagja legyek egy szakértő zsűrinek, amely díjat adományozhat? Vagy csak ismét az a pilótajáték-szerű valami, ami évekkel ezelőtt zajlott itt a Facebookon? Add tovább még X bloggernek, a következők kíséretében! (felsorolás...) Éppen csak az a kísérőszöveg hiányzott a felhívásból, miszerint, ha megosztod, akkor szerencsés leszel, ha pedig nem, balszerencse ér. Valahogy így: "Waren Buffet lemásolta, és megosztotta a levelet, majd nyert a tőzsdén 1 milliárd dollárt! Stewie Wonder nem küldte el a levelet, és további életét vak zongoristaként élte le. Néhány napra rá mégis elküldte, és nem esett a fejére egy zongora a 10. emeletről!" Hasonló levelek forogtak már közkézen gyerekkoromban is. Csak akkor nehezebb volt a dolog. Kézzel kellett lemásolni, bár az okosabbak indigót használtak, és postán kellett feladni felbélyegzett borítékban. Később már pénzt is kellett küldeni egy újabb játékon. Volt, hogy 12 ismerősnek kellett továbbadni. Aztán azoknak ismét, újabb tizenkettőnek. Míg a láncot, valaki meg nem szakította. Be is tiltották!
Egyikbe sem szálltam bele, mert nem egyezett elveimmel. Ezért aztán ebbe sem kívánok részt venni. Nem szeretnék senkit megsérteni azzal, hogy felesleges, vitatott hasznú munkára kényszerítem. A becsületet többre tartom! Ettől függetlenül rengeteg barátom van, köztük gasztrobloggerek, akiket nagyra tartok. Adok nekik díjat is! A megbecsülésemet! Munkájuk tiszteletét! Biztosan nem kívánnak eldicsekedni az akár több tucat, kétes eredetű díjjal.
Egy hétig kénytelen voltam a gasztronómián kívül, mással is foglalkozni, sőt inkább csak mással. Ezután az apró közjáték után ígérem, legközelebb újabb gasztroélményeimmel jelentkezek. Mert azokról szeretek írni! Csakis azokról!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése