2015. szeptember 1., kedd

Paraszt tokány - hagymatokány


Ma olyat fogok tenni, ami szívemhez a legközelebb áll, mégis jó egy hónapja nem volt rá lehetőségem. Főzök. Nem akadályozott volna benne senki, sőt biztos örült volna Párom is, ha engedte volna állapotom az ételkészítést. Beteg lettem, kaptam egy agyérgörcsöt, ami mozgászavarral, szédüléssel jár együtt. Erős vagyok, tudtam, csak magam javíthatok állapotomon.
Ma elérkezettnek láttam az időt, hogy gyakorlatban is kipróbáljam, mennyire javult vissza állapotom? Nem kellett főznöm az utóbbi időben, sőt ki lettem kímélve, de ez a kelleténél hosszabb szünet is megviselt. 
És most olyat csinálok, amit egyébként csak nagyon ritkán! Előre leírom mit szeretnék csinálni, hogyan, így a főzés során már sokat nem kívánok változtatni sem a folyamaton, sem pedig a végeredményen. Persze mindezt alapos tervezés után teszem meg. Könnyű nekem! Fejben is tudok főzni! Ez a tulajdonság valószínű azért alakult ki bennem, mert amit az ember igazán szeret, állandóan azon jár az esze, és magától megért bizonyos összefüggéseket, törvényszerűségeket. (Elárulom, gyerekkoromban a kémiával voltam ugyanígy. Később másra gondoltam még a kémiánál is töbet, most úgy hívják: Asszonypajti) 
Számomra az egyik leghasznosabb időszak a hajnal. Ha véletlenül felébredek, mindig valamilyen kajával kapcsolatos gondolat kerül elő. Most éppen ez!
Lehet, hogy valahol hallottam már róla, így tudatalattimban foglalkoztatott ez az étel. Utánanéztem a keresőben, de konkrétan paraszt tokány receptet nem találtam. Úgy legalábbis biztosan nem, ahogy elképzeltem. Nem másolnám le senki művét, és kerestem, hasonló eszébe jutott-e már valakinek? Ha nem, hát én leírom hajnali elgondolásomat. Nagy vonalakban: Egy hagymás, szalonnás, egytál képe rajzolódott ki előttem, ami pirított kenyérkockákkal, tojással, de nem a megszokott formában, tejföllel együtt lesz tálalva. Ennyi tehát előre, mert még mielőtt hozzákezdenék, többször átgondolom a folyamatot. Talán ezért van az is, hogy nem rontom el ételeimet egyszer sem. Minden takkra sikerül! Az a jó nem?


Készen vagyok vele! Annyit elárulhatok, rettenetesen jól esett a munka! Talán ilyen egyszerű ételt, még életemben nem készítettem. Mindjárt befejezem az írást úgy, ahogy azt illik, recepttel, fotókkal együtt. Megint elöntött a boldogsághormon, mert apró lépést tettem annak irányába, hogy felépüljek. Ha elolvassátok a hozzávalókat, és magát az elkészítést, meg fogtok lepődni! Ennyire egyszerűnek még én sem gondoltam, pedig én találtam ki.

Hozzávalók:


1 nagy fej hagyma, 
kb. 10 dkg. szalonna,
2 tojás,
1 löttyintésnyi száraz fehérbor, kb. 1/2 dl.
2 szelet kenyér,
2 kanál tejföl,
kevés zsír a kenyér pirításához,
só, 
ízlés szerint csípős paprika, 
petrezselyem, vagy más zöld fűszer (én snidlinget tettem hozzá)

A szalonnát vékony csíkokra szeltem, a hagymát megtisztítottam, majd félkarikákra vágtam. A kenyérszeleteknek a héját levágtam, majd azt is felcsíkoztam. Kevés zsíron enyhén megpirítottam a csíkokra vágott kenyeret, majd félretettem.  A tojásokat enyhén felvertem, kicsit megsóztam, elkevertem szárított, aprított snidlinggel, majd 1 cm vastag összehajtott lepényt sütöttem belőle. Ezt is felcsíkoztam.
Ugyanabban a serpenyőben, üvegesre pirítottam a szalonnacsíkokat, majd hozzáadtam a hagymát is. Megsóztam, és rövid ideig együtt sütöttem. Egy löttyintés fehérbort öntöttem hozzá, és amikor az alkohol elpárolgott belőle, a serpenyőbe került a felcsíkozott tojáslepény, majd a pirított kenyércsíkok is. Összeforgattam, megvártam, hogy a kenyér felszívja a kevés keletkezett szaftot, és tálalhattam. Nagyon picit meghintettem őrölt piros paprikával, és 2 nagy kanál tejföllel elkeverve ettem meg.




Gondoltam, hogy jó lesz, és nem is ragozom tovább. Úgy érzem, ennél egyszerűbb kaját ritkán csináltam eddig. Persze van néhány kivétel, köztük egy tea, és ha kicsit kutatok még emlékeim  közt, biztosan akad még néhány egyszerű kaja. Ennek viszont nagyon örülök, hogy egyáltalán eszembe jutott, és elkészítettem! Az a boldogsághormon, ami utána szétáradt minden porcikámban, pedig mindent megért. Nem mellékes, a finom kaja sem! 



Laurencsik Jánosné (Böbe) fényképe.
Update: Örülök, ha visszajelzés érkezik egy receptem kapcsán. Ez azt bizonyítja, elolvasták azt, amit írtam. Erre több kommentet  is kaptam. Hagymapörköltként mások már ismerték az ételt. Volt, aki fotót is küldött. Ebből kiderült, hogy paprikás rántással, tejföllel készült, az állaga jelentősen különbözik attól amit leírtam. Volt, aki néhány karika kolbászt sem sajnált volna belőle. De az már egy újabb recept. 
Magam lepődtem meg, amikor megláttam mekkora érdeklődés kíséri írásomat. Megtudtam, megint érdemes volt kicsit okoskodnom. Nektek meg köszönöm a figyelmet!

2 megjegyzés:

  1. Elkészítettem (a szalonna mellé egy kis sonkát is tettem), nagyon ízlett mindenkinek.
    Amilyen egyszerű és gyors, olyan finom.
    Köszönet a receptért.
    Ágnes:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy alkalmasnak találtad elkészítésre! annak külön, hogy másoknak is ízlett.

      Törlés