Csirkepaprikás lecsóval. (csirkepörkölt)

A csirkepaprikás sűrűn, és szívesen látott vendég asztalunkon. Van, aki pörköltnek nevezi, de mégsem az, hiszen a pörköltnél lényegesen bővebb lére engedjük a szaftját mindig. Nyáron mindig friss paprikával, paradicsommal, de az ínségesebb időkben, így télvíz idején lecsóval készítjük. A többesszám nem véletlen, mert nejem gyakorlott háziasszony, és igen jól főz. Több  csirkepaprikás receptem is van eddig, de valahogy eddig mindig elsiklottam a lecsóval készített mellett. Majdnem ugyanúgy csináljuk, mintha friss paprikával, paradicsommal készülne, sőt még könnyebb is, mert az üveges (konzerv) lecsó alap úgy van kitalálva, hogy a paradicsom nem emészthető héja már nincs az üvegben. 1 üveg lecsó pedig elégséges 1- 2 csirkéhez is. Ha jó szaftosra szeretnénk, akkor egyhez. Lássuk ez utóbbi esetet! Ilyenkor így szoktuk készíteni:

Hozzávalók:

1 db. egész csirke,
2 db. vöröshagyma,
1 üveg lecsó, (7 dl.)
3 gerezd fokhagyma,
1 kiskanál őrölt pirospaprika,
só, frissen őrölt bors,
kevés kakukkfű,
kevés petrezselyem zöld,
1 kanál olaj.


A csirkét feldaraboljuk, (a mellét is, kisebb darabokra) majd többször átöblítjük. A hájat leszedjük, és kevés olajon zsírjára pirítjuk. (ha szereti valaki a csirke tepertőt, nagyon finom csemege puha kenyérrel, enyhén megsózva, azt emeljük ki külön) Hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, majd a feldarabolt húst is hozzátéve átforgatjuk úgy, hogy a csirke egy kis pörköt kapjon. Kicsit több hagyma belefőzésével, még tovább növelhető a paprikásunk szaftja, a szaft sűrűsége. Hozzáöntjük a natúr lecsót, amivel ismét jól átforgatjuk.

Annyi vízzel öntjük fel, amennyi éppen teljesen ellepi. Megsózzuk, megborsozzuk, és fedő alatt főzzük. Még így, hogy a mellét is feldaraboljuk, ez fő meg legkésőbb, így viszont garantáltan átpuhul. Mikor a csontokról még nem főtt le a hús véglegesen, ízesítjük. Hozzáadjuk az őrölt pirospaprikát, az apróra vágott kakukkfüvet, és a petrezselyem zöldet. Ezekkel újra felforralva, készre főzzük. Mire a lecsóból a paprika szétfő, addigra a hús is megpuhul.
Közben elkészítjük hozzá a köretet. Tészta, tarhonya, vagy galuska illik legjobban mellé.

Mint az elején említettem, a család minden tagja úgy szereti, hogy hosszú lére van engedve a paprikás, így tésztával, tarhonyával, esetleg nokedlivel szoktuk tálalni, ami magán hordozza a bőséges szaftot. Ebben van a paprikás lényege! A sűrű szaftban. Az is természetes, hogy tejföl is kerül mellé, bár ez nem minden háznál megszokott. Nálunk viszont elengedhetetlen. Ez alkalommal ugyan nem lett hozzátéve, de egy fél csípős paprikát is elbír a csirke.
Bőséges tésztaválaszték áll rendelkezésemre, hiszen rengeteget nyertem a közelmúltban. Volt tehát mikből választani. Maradt még a következő ételhez is. Mert ez a nyeremény, nem a vitrinbe való!