Menemen, a Török lecsó

A lecsó jöhet, minden formájában. Nekem mindegy mely nemzet tudja magáénak, az alap, mindenhol a hagyma, a paprika, és a paradicsom. 

Tegnap, amikor láttam egy képet keringeni a facén lecsóhatározó címen, rögtön beindultam. Jó negyedévszázada jártunk Isztambulban, baráti társasággal, és megnéztünk minden nevezetességet. Mi tényleg láttunk mindent, ahol volt valamilyen program, de megnéztük a bazárt is. Voltak, akik nem is láttak mást. Azok, akik az öt táskások voltak, mely fogalom jelentését akkor még nem értettük. Mikor pakoltunk fel a buszra a hazautazáskor, megértettük. A bazárban nekik akkora táskát adtak az árukhoz, ami kb. 1/2 köbméter befogadására volt alkalmas. Ruhaneműben, természetesen. Az egyéb látnivalókra, természetesen nem voltak kíváncsiak.
Félpanzión voltunk, így reggel, este, kaja is járt. Egyik nap, valaki felkiáltott az étkezésnél: lecsó! Már akkor konyítottam a nemzetek konyhájához, így tudtam a török lecsót, a menement tették elénk.

A törökök étkezési kultúrájából, nagyon sok mindent átvettünk egyébként. 
A töltött káposzta, a csorba, és rengeteg más is eredetileg Török étel. A feketeleves (kávé) is. Isztambulban jól éreztük magunkat, jártunk hal, és zöldségpiacon, átkeltünk a Boszporuszon, megnéztük a szultán palotáját, és háremét ezúttal lányok nélkül, a kék mecsetet, az Aja Szófiát, kéretlenül kibokszolták a cipőinket, (én szandálban voltam szerencsére) Megkínáltak bennünket teával, kávéval, engem sörrel. Nem tudom, honnan gondolták, nálam a sörrel nagyobb eredményt lehet elérni? Jó emberismerettel rendelkeztek. És mindenki tudott kicsit magyarul is. Elvégre kereskedni nem lehet másképpen! 
Régi szép emlékek. Vásároltunk mi is, és alkudtunk. Mert ott ez kötelező. A török eladók, pedig úgy próbálták fel asszonyainkra az új gúnyát, hogy minél nagyobb felületen érintkezzenek a lányok kidudorodó idomaival. Jót röhögtünk rajta! A lányok is. Legyen egy jó napjuk - mondták. Így olcsóbb volt a cucc, könnyebb volt alkudni. Már nem emlékszem, nejemért hány tevét ajánlottak, de sokat. Azért viszont megharagudott, mert a kamerámért többet adtak volna, mint érte. Hiába! Az önérzet. Jó volt kicsit visszaemlékezni!
Valahogy, ezen a módon szolgálták fel akkor is a menement, mint ahogyan most reprodukáltam. Inkább rántotta volt, mint lecsó. Azt tudom, hogy akkor is volt rajta egy tükörtojás, így nem véletlen az ételem mostani megjelenése. Igyekeztem emlékeim alapján, legjobban rekonstruálni akkori kajánkat. Annyit nem adtak, hogy egész nap kibírjuk vele, de jól esett. Már az is, hogy egy kis magyaros íz volt ételeink közt. Nekem, egyébként minden ételük ízlett. Volt egy gyorsétkezde, ahova többször betértünk, és ott ettem valódi szármát. Darált, fűszerezett birkahússal töltött szőlőlevelet. (yaprak sarmasi).
Megint sokat beszélek mellé, de én már csak ilyen vagyok! Célom az, hogy a gasztronómia köntösébe burkolva, minél több régi élményemet adjam át a unokáimnak, és azok utódainak. Tényleg ideje rátérni a lényegre! A menemen, mint eddig is kiderült, a lecsó egyik fajtája. Tulajdonképpen tojásos lecsó. Reggelire, és minden étkezésre fogyasztják.

Én két adagot csináltam, amihez ezeket használtam.

1 nagy fej hagyma,
1 nagyobb paradicsom,
3 színes lecsópaprika, néhány szelet csípős paprika,
5 tojás (3 a lecsóhoz + 2 tükörtojás)
2 gerezd fokhagyma,
só, kevés bors.
fél deci száraz fehérbor.

Kevés olíva olajon a két tükörtojást megsütöttem, majd kivettem a serpenyőből. A félkarikára vágott hagymát a megmaradt olajon megdinszteltem, a fokhagymát is hozzáadtam, megsóztam, majd a paradicsomot is hozzáadtam. Apró szentségtörés, mert a Törökök biztosan nem tettek hozzá bort, én viszont fél decinyit raktam bele. (Allah elfordította a fejét) A paprika következett, és mikor kicsit megpuhult, az összekavart (nem felvert) tojások is hozzákerültek. Megborsoztam enyhén, és addig sütöttem, míg a tojás enyhén megszilárdult.

Két adagot csináltam, ami éppen elég volt fejlődésben lévő fiamnak. Még ki is lett törölve a tányér.
A menemen tehát nagyon bejött. Valószínű, a többi lecsót is hamarosan kipróbálom. Azokat, amiket eddig nem tettem meg! De van már olyan amit megcsináltam.
A borról eszembe jutott: Van egy Török barátom, aki sűrűn van nálunk, Magyarországon. Szereti a sört, és a jó bort. Amikor rákérdezem, ez hogy lehet, azt mondta: Soha nem iszom az utcán, és mindig takarásban iszom, hogy Allah ne lássa. 
Erre, mit lehet mondani?