Bőrös malacsült főtt-sült fűszeres krumplival, párolt káposztával.

Biztosan sokan szereztek már ismerősöket az internet segítségével. Azonos érdeklődésű emberek csoportokba tömörülnek, ha személyesen nem is ismerik egymást, sokat megtudnak a másikról, és előbb - utóbb szeretnének személyesen is találkozni, megpecsételni a kialakult baráti kapcsolatot. Gasztrobloggerként ismertem meg egy aktív receptfeltöltő barátomat. A recept árulkodik a feltöltője személyéről. Könnyen megállapítható konyhai jártassága, felkészültsége, precizitása, stílusa. Sokakat ismertem meg megjelentetett receptjeiken keresztül, néhányukkal barátságot kötöttem. Többségükkel még soha nem találkoztam, épp ezért, ha alkalom adódik örülök a személyes kapcsolatnak. A gasztronómia imádói, ha találkoznak, nem receptek felsorolásával múlatják az időt. Ugyanúgy emberből vagyunk mint mások, vannak dolgok amik foglalkoztatnak bennünket. Szóba kerül természetesen kedvenc elfoglaltságunk, a gasztronómia is, de nem eltúlzott mértékben. 

A Magyar ember vendégszerető. 
Ez ugyanígy érvényes a mezei gasztrobloggerre is. Az egyszerű halandó, és a gasztroblogger közt annyi a különbség, hogy ez utóbbi keze ügyében ott a fényképezőgép is, és mindent megörökít. (A fázisokat is, mert kellenek a blogba a képek!) Ebből már az is kiderült, hogy a gasztroblogger a klaviatúra elé is ül, és leírja, hogyan készítette az ételt, (ételeket) amivel vendégül látta új barátját. Mi sem természetesebb ennél. A gasztroblogger, mikor megtudja, hogy vendég jön, ugyanúgy készül, mint bárki más, sőt bloggerként talán jobban. Nem akarja, hogy szó érje a ház elejét. Azt is tudja, hogy vendége nem várja el a nagy felhajtást, mégis kíváncsi, vajon mire képes új barátja.

Beszélgetés közben, kolbászos túrós
pogácsát eszegetünk.

Mivel tudod, hogy vendéged is jól főz, sőt igen jól, biztosan nem csontlevessel készülsz. Nem is valami extravagáns kajával, mert abba könnyen belebukhatsz. Mivel látod, milyen ételeket készít új cimborád, tudod, mivel merd traktálni, és biztosan szeretni is fogja azt. Hiába teszed vendéged elé a számodra legfinomabb ételt, ha nem tudod, szereti-e. Ezért biztosra kell menni! Én is így tettem, és olyan ételeket találtam ki, amivel nyugodtan vártam új barátomat, és feleségét. Természetesen, nem az internetről töltöttem le recepteket, hanem igyekeztem valami eredetit csinálni!
Mások mellett bőrös malacsülttel, fűszeres főtt-sült krumplival, párolt káposztával. Tőlem megszokott módon most sem bontom külön receptjeimet, hanem egy írásban ismertetem mind a három idetartozó étel elkészítési módját. Úgy ahogy csináltam, időrendi sorrendben.
Mivel a leghosszabb idő a malacsültnek kellett, azzal kezdtem. 

Hozzávalók:

1,5 kiló körüli bőrös malacoldalas,
durva szemű só,
frissen őrölt bors,
2 evőkanál mustár,
1 nagyobb fej fokhagyma,
2 vöröshagyma,
1 nagy szál rozmaring,
4 kisebb szál kakukkfű,
2 db alma.

A húst a bőrös oldalán keresztbe, és hosszába beirdaltam, durva szemű sóval jól bedörzsöltem, úgy, hogy a felvágott bőr közé is kerüljön, frissen borsot őröltem rá, majd végig kenegettem mustárral is, amit szintén beledörzsöltem a húsba. Éjszakára lefóliázott tálban hűtőbe tettem.
Másnap nagyobb tepsibe tettem meghámozott negyedelt almával, negyedelt vöröshagymával, fokhagymagerezdekkel, a zöld fűszerekkel együtt. (Ha szárított fűszereink vannak, azt is a pácolás alatt adjuk hozzá lényegesen kisebb mennyiségben, mint a frisset. A sütés után ugyanis a fűszerek ki lettek véve, csak az aromájuk, illatuk maradt a sültben.) Kevés vizet öntöttem alá, majd alacsonyabb hőfokon (kb.180°) három órán keresztül sütöttem alufólia alatt. Magasabb hőmérsékleten, a fóliát levéve újabb egy óráig sült, hogy a bőre megpiruljon. Végig a bőrös résszel felfelé sült a hús. Zsiradékot egyáltalán nem adtam hozzá utólag, mert nem volt szükség rá. A tepsiben lévő zöldségek, az alma, és a hús is magukba szívták a fűszerek, a fokhagyma ízét, ami különösen a végén az étel mellé tálalt almán, és hagymán volt érezhető. A megszáradt rozmaring, és kakukkfű kivételével minden fel lett tálalva, és fogyasztható volt.

Míg a hús sült, elkészítettem a főtt - sült krumplit, és a párolt káposztát is. Kb. két kiló krumplit használtam fel, és kevés olíva olajat, valamint fűszermalmot amiben szárított citromhéj, rozmaring, fehérbors, és tengeri só keveréke volt. Mivel a krumpli sós vízben főtt, külön nem lett sózva. 

A krumplit megtisztítottam, nagyobb darabokra vágtam, majd sós vízben feltettem főni. Addig főztem, míg majdnem teljesen megfőtt, de nem főtt szét. A főtt krumplit leszűrtem, megszárítottam. Tepsibe, sütőpapírra sorjáztam, meglocsoltam olíva olajjal enyhén, majd megszórtam saját fűszerkeverékemmel, ami nem csak a krumplihoz, hanem más ételekhez is kitűnően illik. 
A malac alatti polcra tettem a sütőben, és addig sütöttem, míg enyhén megpirult kéreg keletkezett a krumplin.

Közben bőven volt időm a párolt káposzta elkészítésére is. Úgy gondoltam, ez az ételhármas tökéletes lesz egy eddig ismeretlen barát vendéglátására. Azt hiszem jól gondoltam. Szeretem a káposztát, és nem első alkalommal készítettem párolva. Képes vagyok hidegen is megenni, és ha elfogyott a sült, vagy disznótoros, a maradékkal magában is jól lakok. Csináltam már borral, pezsgővel, sokféle gyümölccsel, szarvasgombás olajjal, és számtalan módon. Most egy szolidabb, de mégis különleges ízesítést választottam, napon szárított paradicsom hozzáadásával. Az aszalt paradicsomot oregánós, fokhagymás bazsalikomos olajban tartósítom, ami szintén különleges, fűszeres ízt kölcsönöz a végterméknek. A szárított paradicsom íze egyébként is lényegesen eltér a friss paradicsométól, hiszen az aszalás során a paradicsomban lévő víz eltávozik, csak az aromák maradnak benne. Nem akartam tovább bonyolítani az ízeket, így még mindössze kevés semleges ízhatású sárgarépa, és természetesen, hagyma, és a párolt káposztából elengedhetetlen köménymag, cukor, és kevés almaecet került még bele.

Hozzávalók:

1 kisebb fej káposzta,
1 nagyobb sárgarépa,
1 nagy fej vöröshagyma, 
200 g. napon szárított paradicsom. (saját aszalású)
2 gerezd fokhagyma, vagy 1 mokkáskanál fokhagyma granulátum,
kevés köménymag, 
só, frissen őrölt bors,
1 kávéskanál cukor, vagy szorbit,
kevés almaecet,

A káposztát legyaluljuk, vagy szálasra vágjuk. Enyhén besózzuk és rövid ideig állni hagyjuk. A csíkokra vágott vöröshagymát kevés olajon megdinszteljük, és hozzáadjuk a köménymagot, amivel kicsit együtt pirítjuk. Nagyobb fazékba beletesszük a szálas káposztát (tanácsos nagyobb edényt választani, mert a felszelt káposzta sok helyet foglal, de később jelentősen összeesik) Belekerül a csíkozott, vagy nagyobb lukú reszelőn lereszelt sárgarépa is, a szétnyomott fokhagyma, a cukor, (vagy édesítőszer) mikor kicsit összeesett a káposzta a bors, és az almaecet is. (használható ételecet is, de az almaecettel bátrabban bánhatunk) Hozzátesszük a napon szárított paradicsomot is.
Sűrű kavarás mellett fedő alatt főzzük, míg minden meg nem puhul, és a káposzta színe enyhén barnás, karamell szín nem lesz. Tanácsos megkóstolni, és ha szükséges utána ízesíteni. 

Összeállt tehát a komplett ételsor. Már csak asztalhoz kell ülni, és tálalni. 

Jó hangulatú estét töltöttünk együtt a Facebookon keresztül megismert új barátommal, Ligeti Károllyal és kedves feleségével. Úgy gondolom, mind jól éreztük magunkat.